Nyírderzs az Északkelet-Nyírségben, Nyíregyházától keletre mintegy 44 km távolságra található 643 fős település. A 471-es útról Nyírcsászárinál leágazó úton, vagy a 41-es útról Kántorjánosi községen keresztül közelíthető meg. A legközelebbi vasútállomás a Nyíregyháza-Mátészalka vonalon Nyírcsászári.
Éghajlata mérsékelten meleg, közel a mérsékelten hűvöshöz. Az évi napsütéses órák száma 1980, a középhőmérséklet 9,5-9,7 C, a csapadék 580-590 mm. Az uralkodó szélirány az É-i, de jelentős a DNy-i és a DK-i aránya is. Erdői kis területet foglalnak el, szinte teljes egészében akácosok alkotják, helyenként előfordulnak nyár és tölgyek is. Növénytársulásaira jellemző a homokpuszta-gyepek, homoki legelők. Sűrűbben előforduló lágyszárú faj a mocsári galaj, a tőzegeper, a lápi nádperje és a borzas imola. A talaj kovárványos barna erdőtalaj és futó homok. Neve először 1298-ban fordul elő az oklevelekben egy itt élő nemesember (bizonyos Lőrinc) nevében. Településszerkezete a középkor óta alig változott: Nyírderzs keresztutcás község, faluközpontjában trapéz alakú, beépített szigettel. A 14. században a Kántor család birtokához tartozott. Ismertebb középbirtokos nemesei 1450-ben a Hodásziak, 1456-ban a Vay család és 1478-ban a Petneházy família. 1481-ben azonban a Báthoriak lettek a falu egyedüli földesurai. 1579-ben Ibrányi László és Pál királyi adományképpen megkapták Derset a hozzátartozó pusztákkal együtt. Lényegében a jobbágyfelszabadulásig megmaradt a falu a Vay család és az Ibrányiak kezén. Míg a középkorban tiszta magyar ajkú lakossága volt a falunak, a 19. század elején már mint vegyes etnikumú települést tartották számon: rutének, magyarok és szlovákok lakják. A 18. században görög katolikus lakosokkal telepítették be az előző század során elnéptelenedett települést. Ebben az időben már görög katolikus temploma volt.
Építészet kulturális emlékek
Nyírderzs településszerkezete a középkor óta alig változott. Az 1378-ban két utcát számláló falu. Nyírderzs keresztutcás község, faluközpontjában trapéz alakú, beépített szigettel. Az utcák beépítettségére az előkertes elrendezés a jellemző. Szalagtelkei soros, elvétve kétsoros beépítésűek. A belső kerítéssel két részre osztott, udvarból és nagyudvarból álló portáin tagolt épületelrendezés figyelhető meg.
A nyírderzsi görög katolikus templom homlokzata tornyos, egyhajós téglatemplom, támpilléres szentéllyel. A források 1519-ben említik először. Középkori eredetére vall az 1748-49. évi kánoni vizsgálat, amely a templomot mint hajdani latin szertartású épületnek nevezi meg. A templomhajónál keskenyebb szentély gótikus eredetű és a XV században készült. Az Angyali üdvözletet ábrázoló kép alatt az eredeti, fára festett Via Dolorum található. Késő rokokó stílusú alkotás, hátsó része éget.
Szent László templom
Egy kis történelem
A település igen korai keletkezésű, valamikor várjobbágyok lakták. Neve először 1298-ban fordul elő az oklevelekben egy itt élő nemesember nevében. Első ismert birtokosa az 1298-ban említett Lőrinc, aki a Petri család őse volt. A XIV. században a Kántor család birtokához tartozott. Nyírderzs már a középkorban népes helységnek számított. 1378-ban két utcája volt. Valószínűleg rokonság címén sorban részbirtokosokká váltak a faluban a környéken ismertebb középbirtokos nemesek: 1450-ben a Hodásziak, 1456-ban a Vay család és 1478-ban a Petneházy família. 1481-ben azonban a Báthoriak lettek a falu egyedüli földesurai.
1579-ben Ibrányi László és Pál királyi adományképpen megkapták Derset a hozzátartozó pusztákkal együtt. A XVII. század folyamán zálogjog címén egy ideig a gróf Barkóczy család is birtokolta, de a jobbágyfelszabadulásig megmaradt a falu a Vay család és az Ibrányiak kezén. Míg a középkorban tiszta magyar ajkú lakossága volt a falunak, a XIX. század elején már mint vegyes etnikumú települést tartották számon. Egy korabeli feljegyzés szerint ebben az időben a település 493 lakójából 422 rutén, 45 magyar és 4 szlovák anyanyelvű volt. Egy 1864. évi felmérés adatközlője már azt írja a falúról, hogy “A lakosság magyarul beszél.” A XVIII. században görög katolikus lakosokkal telepítették be az előző század során elnéptelenedett települést. Ebben az időben már görög katolikus temploma volt.
Közigazgatásilag Nyírderzs 1922-től körjegyzőség volt a Szatmár vármegyei Mátészalkai járásban. 1924-1938-ig a Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyesített vármegyékben, a Mátészalkai járás Kántorjánosi körjegyzőséghez tartozott. 1950-től pedig a Szabolcs-Szatmár megyei Nyírbátori járás Nyírcsászári körjegyzőségéhez. 1977 ápr. 1-jétől Nyírbátorhoz tartozó, ún. “városkörnyéki község” lett, kikerülve a járási hivatal kötelékéből. 1984. jan. 1-jétől közös tanácsú község Nyírcsászári településsel. 1989-ben Nyírbátor vonzáskörzetéhez tartozó közös tanácsú község, majd 1990-től önálló község.
Más forrásból:
A település első oklevélbeni említése 1298-ból való: egy idevaló nemes, Laurentius filius Rofoyn de Ders, a (Kántor-) Jánosi István mester fiaival pereskedik. (Árpádkori Új Okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzé tette: Wenczel Gusztáv. I-XII. Pest, Bp. 1860–897. XII. 630.) 1305-ben testvérét Sándort említik (Alexander f. Rophin de ders), 1325-ben Rofain fiának: Miklósnak az alnádor határnapot fűz ki vádjának tanúkkal való bizonyítására, mi szerint semjéni János atyja: István húsz évvel azelőtt Ders nevű birtokát elpusztította, őt abból kizárta. 1332-36-ban a leleszi konvent előtt a derzsi nemesek, így dersi István fiai: Mihály és Miklós, másfelől dersi Kántor (Cantor dictus) János és testvérei megosztoznak Ders birtokon. 1352-ben a szatmári alispán jelenti I. Lajos királynak, hogy a vizsgálat szerint derzsi (de Ders) Kántor Bereck, Loránd, Mihály és Miklós Meggyestelke birtokon kegyetlenül megverték nagysemjéni István fiának: Istvánnak radalfi jobbágyait. 1360-ban derzsi Kántor Bereck és Loránd öt lovat nyíllövéssel megölt stb.
A település a tatárjárást követő időkben kisnemesi falu, az egyik királyi udvarhely (Nádudvar) vonzásában. 1378-ban Derzsen két utcát soroltak fel a 14-16. századi faluforma őrződött meg a törökkor utánra is, gyakorlatilag a 19. sz. végéig. Agrártelepülés, de a határ sovány, homokos, “szűkösen termi az életet”. A rét kevés lévén, más határokon “kelletik pénzen füvet szerezni”. A 15. századtól a Káta nembeli Csaholyiak birtoka, a csaholyi ág a 17. század végére kihalt.
A 17. század végén az örökös jobbágyok mellett, 50 telkes jobbágy élt a faluban. A 18. században a nagy betelepítési hullám idején Derzsen részben oroszok, orosz telepesek települtek le, főleg azok, akik eddig is le-lejártak a környező vidékekről a nyári-őszi betakarítási munkákhoz. (Fejér: Codex Diplomaticus. V. 3. 280.) Rövid időn belül a már itt élő magyarokkal asszimilálódnak, megtartották azonban görögkatolikus vallásukat. A településen az Árpád-kor folyamán előbb sövényfalas templom épült, majd ennek (tatárjáráskori?) pusztulása után emelték ugyanazon az agyagalapozáson a 13. század második felében a részben még ma is álló téglatemplomot. A honfoglalás időszakában eleink gyér szlávnépességet találtak e földön. A kutatók többsége a település nevét szláv személynév eredetűnek vallja, Kniezsa István és Melich János a szláv Drzislav, Dorzimirz név Derz becézett alakját. Ján Stanislav szerint szlovák névadás eredménye a helységnév. Pais Dezső nyomán Németh Gyula a török eredetű magyar Jeür személynévbe vélik az eredetet (a Győr, Dér Dőr nevekkel együtt). A Szatmár megyei falu még a 20. század elején is Derzs néven szerepelt.
Honlap: https://nyirderzs.hu/
